Oldal logó
ESC logó
Gyengénlátó mód képe

Belefér az életed másfél bőröndbe?

Közzétéve: 2020.01.27. 15:58

Egy repülő, másfél bőrönd, egy év... Milyen érzés a külföldi önkéntesség küszöbén állni? Alexandra írásából megtudhatod!

Program: Európai Szolidaritási Testület
Tevékenység: egyéni önkéntesség külföldön
Résztvevők: 18-30 éves fiatalok
Hol? Európa bármely országában
Részletek

Február 4-én reggel repülőre szállok, és 2020 február 3-ig Mechelenben fogok élni, önkéntesként dolgozni egy civil szervezetnél. Fiataloknak (kamaszoknak) fogok workshopokat szervezni és tartani elfogadás, sztereotípiák, előítéletek témában, valamint két lábon járó reklámként népszerűsíteni fogom a különböző csere-lehetőségeket, külföldre történő utazásokat, önkéntességet. Erről biztosan rengeteget fogok még írni, úgyhogy az első – dobpergős – bejegyzésben inkább a kiutazás előtti időszakról szeretnék mesélni.

Van az az érzés, amikor sétálok az utcán, ülök a metrón, és egész egyszerűen nem találom a helyem. Nem látom előre, hogy egy-két hét múlva hol fogok lakni, hogy fognak kinézni a napjaim, milyen lesz a kilátás az ablakomból. De már nem érzem magam itthon a régi életemben sem. Mindenről és mindenkiről az jut eszembe, hogy mennyi ideig nem fogom látni, hogy el kell búcsúzni, és búcsúzni nem jó érzés. Vagy talán mégis, valahol van benne valami keserédesen szép, felerősödött bennem az általános (és sok esetben specifikus) szeretet-érzet.

És persze, talán a legfurább érzés a világon – gyászolom kicsit önmagam. Biztos vagyok benne, hogy az előttem álló kaland, amit, félreértés ne essék, rendkívüli módon várok, és köszöntök az életemben, teljesen meg fog változtatni. És nem csak én fogok átalakulni, de azok az emberek, közösségek is, amiket magam mögött hagyok, hiszen az élet nem áll meg. És bár igyekszem szeretni és elfogadni a változást, mégis picit sajnálom a jelenlegi énemet, életemet itt hagyni. Hát szeretek benne rengeteg embert, dolgot, tevékenységet, nyilván hiányozni fog majd.

Szeretek tudatos ember lenni – vagy legalábbis próbálok az lenni -, és fontosnak érzem, hogy megéljem ezeket az érzéseket. Végig kell még gondolnom, hogy mit tudok az életemből összecsomagolni, beletuszkolni az elmém bőröndjébe, és magammal vinni. A rengeteg inspiráló embert az életemben, az izgalmas, sors-szerű találkozásokat, a szeretetet, ami körülvesz, az önismeret, ön- és mások fejlesztése iránti mély vágyamat. Magammal viszek rengeteg nagyon pozitív, és rengeteg nagyon „tanulási” élményt is – átfutott ugyan rajtam, hogy a rossz emlékeket, negatív történéseket talán itt hagyhatnám porosodni, de ha őszinte akarok lenni, ezek legalább annyira formáltak engem és az idáig vezető utamat, mint a szép emlékek, úgyhogy úgy tűnik, ezeket is cipelni szeretném. Milyen szerencse, hogy a lelki bőröndömet nem kell mérlegre tennem a repülőtéren – most azt érzem, hogy minden limitet túllépne. Már csak a hála önmagában hatalmas, amit emberek iránt érzek, akiknek köszönhetem, hogy eddig is ennyire színes és széles életet éltem, és hogy eljutottam ehhez a pillanathoz.

Kicsit visszaterelve a témát a jobban érthető, informatívabb részre, kiköltözés előtt állni rendkívül furcsa érzés. Nem találok rá jobb szót. Mindent valahogy más színben kezdesz látni, és a téged körülvevő emberek is – legalábbis én úgy érzem -, másképp viszonyulnak hozzád. Rengeteg az elintézni való, a közigazgatás labirintusának élményei összekeverednek az orvosi várókban töltött pillanatokkal. Ahogy ülök és várok, pörögnek a furcsa érzések a fejemben, néha izgatottság, néha végtelen boldogság, büszkeség, néha a színtiszta pánik, az aggodalom. Néha az érzés, hogy sok mindent nem állok készen elengedni, magam mögött hagyni. És azt hiszem, a helyzet furcsaságát csak megerősíti, hogy másfél évnyi „hivatali munkaidő” után három hét szabadság szakadt a nyakamba. Másfél év nem tűnik sok időnek, de mégis az első igazi munkahelyemről beszélünk, ahol igazából kialakult egy kellemes rutinom, vagy legalábbis olyan keretei voltak az életemnek, amik azt hiszem jót tettek. (Az elmúlt három hét egyik nagy tanulsága – a szabadúszás nem nekem való egyelőre, szeretem, ha vannak rutinok az életemben.)

Belgiumban vajon lesznek rutinjaim? Rituálék, megszokások? Belgiumban fogok élni? Még mindig hihetetlen gondolat.

A Te életed beleférne másfél bőröndbe?

Forrás és kép: Ka(ba)land - Egy év önkéntesség Belgiumban blog 
(https://kabaland.home.blog/2019/01/30/belefer-az-eleted-masfel-borondbe/)

Kapcsolódó hírek

top
Önkéntesként Finnországban egy angol óvodában
Angyalka készítése a befagyott tavon, bogyóismeret, geoláda keresése... Ismerd meg Orsi történetét!
top
Hogyan változnak az emberi kapcsolatok a külföldi önkéntesség alatt?
Luca, Eszti és Enikő megosztják tapasztalataikat.
top
Kincsek a zsebemben: a külföldi önkéntességtől kaptam
Rögtön gimi után egy külföldi kaland? Sokat adhat! Olvasd el Luca történetét!
top
Útkeresés-találás
Külföldi önkéntesség esetén mi a fontosabb: a hely, ahol élsz vagy a projekt, amit csinálsz? Eszti szerint az egyik segíthet abban, hogy rátalálj az utadra... Tudd meg, hogyan!
Tempus Közalapítvány
Erasmus+ ifjúsági csoport:
1077 Budapest, Kéthly Anna tér 1.
E-mail: info@tpf.hu
Tel.:(+36 1) 237-1300
Ugródeszka Ifjúsági Hírlevél:
A hírlevélre feliratkozással megismertem az Adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat, és hozzájárulok ahhoz, hogy a Tempus Közalapítvány a hírlevél feliratkozáshoz megadott személyes adataimat az abban foglaltak szerint kezelje.
Erasmus + logó és Európai Szolidaritási Testület logó Tempus Közalapítvány logó, Emberi Erőforrások Minisztériauman logó, Innovációs És Technológiai Minisztérium logó