Kincsek a zsebemben: a külföldi önkéntességtől kaptam

Rögtön gimi után egy külföldi kaland? Sokat adhat! Olvasd el Luca történetét!

Program: Európai Szolidaritási Testület
Tevékenység: egyéni önkéntesség külföldön
Résztvevők: 18-30 éves fiatalok
Hol? Európa bármely országában
Részletek

Amikor megtudtam, hogy belevághatok a projektembe, nem sejtettem, hogy mennyire meghatározó lesz az előttem álló év, milyen sok kincset fogok kapni élmények, tapasztalatok, ismeretségek és fejlődés formájában. Vegyük sorra ezeket!

Önbizalom

Már önmagában az is nagy önbizalommal töltött el, hogy egyáltalán kijutottam. Hiába keres a fogadó szervezet „csak” önkénteseket, úgy gondoltam, szívesebben dolgoznak együtt egy tapasztalattal és tudással rendelkező fiatallal – amilyen én a kiutazásom előtt nem voltam és valószínűleg sok más frissen érettségizett ember sem. A küldő szervezetem azt mondta, ha biztosra akarunk menni, ötven-száz szervezetet keressünk meg. Bevált a módszer: néhány szervezet jelezte, hogy szívesen dolgoznának velem, köztük egy olyan is, amelynek a városával kapcsolatban jó előérzetem volt, így végül ezt a szervezetet választottam.

Kalandozások jutányos áron

Az önkéntességem előtt kevés országban jártam, akkor is főleg csak a tenger- vagy a folyóparton nyaraltam. Életemben először akkor ültem repülőn, amikor Olaszországba költöztem. Hamar rájöttem, hogy imádok utazni, magába szippantott az építészet, a színek és hangulatok kavalkádja. Tíz hónap alatt harmincnyolc települést fedeztem fel, néhány olasz „kötelezőn” kívül apróbb gyöngyszemeket és Barcelonát is. Ebben nagy szerepet játszottak a következők: Flixbus, Couchsurfing, Wanderio, hostelek és a tréningeken megismert önkéntesek, akik elszállásoltak egy-két éjszakára. Tanulság? Nem szégyen a Flixbusos vouchereket osztogató diákmunkástól egy köteg szórólapot kérni. Ő is jobban jár, mert legalább kevesebbet kell szétosztania, te is, mert olcsóbban utazhatsz és a cég is, mert jobban ki lesznek használva a buszai.

Turista- és kívülállószemlélet

Hónapokon át fedeztem fel idegen városokat, és amikor végül hazaköltöztem, Budapestet is teljesen új szemmel láttam. Rögzült a „turistás viselkedési forma”. Végre igazán körülnéztem, észrevettem azokat a szép dolgokat, apró látványosságokat, amelyeket azelőtt figyelmen kívül hagytam. (Íme, egy tuti tipp: nézzetek fel! Az épületek homlokzata a kis mintákkal és szobrokkal sokszor felér egy művészeti alkotással.)

Ismerősök világszerte

Az önkéntesség során értelmet nyert az a mondás, hogy „kicsi a világ”. Hihetetlen belegondolni, hogy vannak ismerőseim Törökországban, Olaszországban, Portugáliában, Oroszországban, Kolumbiában, Argentínában és szerte Európában! Bár a kapcsolatunk nem mély, tudom, hogyha elutaznék a szülőhelyükre, szívesen látnának el tanácsokkal és mutatnák meg nekem a várost. Előfordult velem, hogy a legváratlanabb helyeken futottam össze ismerősökkel: a vonaton Dél-Olaszországban az ország másik felében lakó argentin önkéntessel, az egyetemi kampuszon egy grúz haverommal és az EFOTT-on az Erasmus+ sátorban egy magyar sráccal, akivel egy önkénteseknek szóló tréningen ismerkedtem meg.

Alejandraval Alberobelloban, Bariban a vasútállomáson ismerkedtünk meg
és aztán az egész napot együtt töltöttük.

Nyelvtudás

Itt tapasztaltam meg azt is, hogy ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. Az olasz nyelvbe beleszerettem. A nagy áttörést az adta, amikor megtanultam a száz leggyakrabban használt olasz igét, és végre az összes hétköznapi beszélgetést megértettem. Az angol magabiztosságot adott. Bár angolul már az önkéntességem előtt is egész jól tudtam, ténylegesen használni ott kezdtem el.

Mi mindent nyertem tehát? Önbizalmat, nyelvtudást, tapasztalatokat, ismerősöket, a megszokotton való felülemelkedés képességét - még leírni is sok. Hát még átélni…

Faragó Luca
volt önkéntes
ESC Alumni

Szívesen részt vennél külföldi önkéntes projektben?
Kattints ide, és tudd meg a részleteket!

Önkéntesbeszámolókat olvasnál még?
Itt megtalálod őket.